karácsonyi kép

Karácsonyi készülődés

Advent első vasárnapjával hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi időszak, a karácsonyi készülődés. Ezeket a napokat az emberek kétféle módon töltik az új évezredben: izgalommal telve, lélekben felkészülve a karácsonyra, vagy feszülten, idegesen, kapkodva.

A tapasztalatok szerint sajnos az utóbbi a gyakoribb. A legtöbben próbálják az év utolsó hónapjába beletenni a legtöbb munkát, amit csak lehet, hogy elkészüljön például az év végi beszámoló, eladjon minél több árut, és ledolgozza a legtöbb órát, amit lehet, hogy több pénze legyen az ünnepekre. Sokan rohangálnak a nagy forgatagban ajándékok után vadászva, terveznek, szerveznek, számolnak, hogy minden sikerüljön. Ezek a tevékenységek persze sok feszültséggel járnak, így ha egy kicsit megállok, és kívülről kezdem el nézni a körülöttem lévő egyéneket, és azt, amit csinálnak decemberben, így inkább nevezném téboly korszaknak ezeket a napokat, mint adventi időszaknak. Amikor megállva ennek a képnek a kockái egésszé válnak számomra, eszembe jut egy kérdés: miért nem az ünnephez méltón viselkedünk ilyenkor? Miért kap el minket a vásárlási láz, és miért szippant be tömegeket a nagy bevásárló központok forgataga?

Talán ha mindenki megállna egy percre, mint én, és belegondolna advent valódi jelentőségébe, akkor kevesebb idegeskedés lenne, és nem kapnák el az emberek az ilyenkor jellegzetes betegségét, amit úgy hívhatunk: karácsonyi őrület. Megállva megláthatná mindenki, hogy mennyi csodálatos pillanata van ennek a karácsonyi készülődésnek, például az együtt elkészített adventi koszorú, amelynél mindenki kibontakoztathatja a kreativitását a családban, hogy aztán a legszebb díszekkel ékesítve gyújthassák meg mind a négy gyertyát szenteste. Ezen kívül a saját kezűleg készített adventi naptár is ugyan úgy örömet okozhat, mint a betlehemezés. A családi sütés –főzés megkoronázhatja a karácsonyt, ha a gyerekeket például engedjük bevonni a mézeskalácssütésbe, akik biztosan élvezni fogják, ha ők maguk készíthetnek egy-egy mézes szívecskét vagy házikót. Ez nagy segítség a szülők számára, és nem utolsó sorban jó program is, hiszen így egy kis időt együtt tölthet a família.

Év végéhez közeledve pedig nem árt, ha magunkkal is számot vetünk: mit tettünk meg az elmúlt 12 hónapban, és mi az, amit kihagytunk. Az egyik legfontosabb pedig, hogy hálát adjunk azért, amit kaptunk, ha pedig nem lettünk gazdagabbak, akkor pedig azért, hogy nem ért minket veszteség. Az is előfordulhat, hogy valaki vagy valami hiányával kell megküzdenünk, de azért akkor is hálásak lehetünk, hogy mi még élünk és lehetőséget kaptunk a holnapra.

Csak egy pillanatra kellene megállni, és érezni a varázst, ami ennek az időszaknak az elengedhetetlen vele járója. Ajánlom mindenkinek, hogy engedje meg magának ezt a pillanatot, és érezze meg ennek az időszaknak a valódi jelentőségét.

[social-bio]